Volt Nagykőrös életében majd három és fél évtized, amikor ha valaki azt mondta, hogy találkozzunk a Vénuszban, senkinek sem az égen ragyogó esthajnalcsillag jutott az eszébe, hanem a városközpont közkedvelt presszója. Az a hely, amely 1960. június 16-tól – az utolsó időszakban kisebb-nagyobb megszakításokkal - egészen 1994-ig vendéglátóhelyként működött. Ezt követően műszaki áruház nyílt a helyén, az utóbbi években pedig az egykori presszó helyiségét dohányboltként és állateledel üzletként hasznosítják.

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban megjelent Nagykőrös című diafilmjében külön képkockát kapott a Vénusz Eszpresszó, illetve az a sorház, amelynek földszintjén volt megtalálható. A kép érdekessége, hogy csak a Vénusztól balra eső, későbbi „150-es” üvegportálja látszik, az épület további részének - ahol a szövetkezeti áruház, most pedig a DM működik - még csak a félig felhúzott csupasz falai állnak.

A Vénusz kívülről
Fotó: Nagykőrös c. diafilm. Magyar Diafilmgyártó Vállalat, 1960 

A Vénusz belülről
Fotó: FORTEPAN / Bauer Sándor

Vénusz áruház - Google utcakép 2011-ben

Az alábbi nagykőrösi riport a Pest Megyei Hírlap 1957. május 16-i számában jelent meg:

Illusztráció: Nagykőrös c. diafilm. 1960

Amikor megérkeztünk a májusi nap fényében fürdő városba, éppen hetipiac volt. Roskadásig megtelt szekerek, targoncák hozták a friss zöld salátát, almát és sok más mindent, „ami szemnek, s szájnak ingere".
Élénk, eleven, a nagy, alföldszéli város. A piactéren vagyunk. Egy őszes férfitől megkérdezzük, hol a gimnázium. „Az ott“ — feleli. Nem messze tőlünk nagy, vörösesbarna épület áll: az Arany János Gimnázium. Itt tanított Arany János. 1851-től 1860-ig rótta a város utcáit, járta a réteket, csalitokat és írta csodálatos verseit.
Megilletődve lépünk be a kapun. Érzik-e Arany János szelleme, tudják-é, ki volt; iskolai tantárggyá vált, vagy elevenen ható halhatatlan költő? Így lépünk be a tanári szobába, ahol Papp elvtárssal hoz össze jó szerencsénk. Kiderül: ő már ismerősünk. Az imént tőle kérdeztük meg, hol a gimnázium. Amikor elmondtuk, mi járatban vagyunk, Papp elvtárs tanáros-szigorún mosolyog. Úgy érezzük — szól —, most is közöttünk él; minden tanterem, a folyosók, az udvar, minden szöglet Arany Jánosra emlékeztet bennünket. Menjen át és toppanjon be hirtelen, meglepetésszerűen a művelődési otthonba. Éppen próbálnak a gyerekek. A 18-án bemutatásra kerülő Arany János-emlékestre készülnek. Győződjék meg személyesen, tantárgy-e nálunk a nagy költő, vagy elevenen ható valóság?
Papp elvtárs, mint aki biztos a dolgában, így búcsúzik:
— Remélem, viszontlátjuk egymást 18-án este. Az előadás után ballagó-bált rendezünk a búcsúzó IV. osztályos diákjaink tiszteletére, ott beszélgetünk majd Arany János nagykőrösi éveiről.
A művelődési házban dr. Törös László tanár, az irodalmi szakkör vezetője fogad. Ő vezeti a próbákat. A színpadon Révay Zsuzsanna I. osztályos tanuló szavalja a Hamis tanú című verset.
A kislány lendületesen, szenvedéllyel szinte zengi a patinás sorokat, de Törös László meg-megállítja:
— Legyen még vakmerőbb a hamis tanú esküje, de lássunk bizonytalanságot is. A hamis tanún érezni kell, hogy hazudik. A költészet éltető talaja, a pezsgő, zsendülő élet… Ez lebegjen a szemed előtt, Zsuzsa.
Tovább folyik a próba. Most Arany János nagykőrösi életének első szakaszát ismerteti Péczely Katalin IV. osztályos tanuló és a többi között ezeket mondja:
— A költő, szűkös anyagi helyzetére hivatkozva, húzódva fogadja el a meghívást, de a körösi virtus nem hagyja magát. 120 ezüst forintot szavaznak meg az utazásra! Csak jöjjön Arany úr — írják neki —, ha kell, arany kocsit is csináltatunk! Ugyanakkor a város ezer hold földet hant ki a közbirtokosság földjéből a tanári kar fizetésének fedezésére.
A szünetben az őszi jubileumi Arany-ünnepségeket ismerteti Törös László.
— Ez év őszén többszörös jubileumot ül ősi iskolánk. A gimnázium 400 éves jubileumán hódolattal áldozunk Arany János emlékének, születése 140., halála 75. évfordulója alkalmából.
Az ő kilenc éves tanársága iskolánk fénykorát jelenti. A 10—12 tagú testületből hat akadémiai tag volt. Méltán szakadt fel Jókaiból is a csodálkozás: „Az volt ám a tanári kar, a Fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt!“
— Növeli az évforduló nevezetességét, hogy éppen 100 éve írta itt Arany János A wlalesi bárdok című allegorikus balladáját a német-osztrák elnyomás elleni tiltakozásul…
Csillogó szemmel beszél Törös professzor, diákjai áhítattal hallgatják. Pillanatra úgy érezzük, élő freskó áll előttünk: A tanár és tanítványai. Nagyszerű a kép.
Ezek a fiúk és lányok nem tekintik csak tantárgynak Arany János költészetét. Kiváló nevelőjük szemléltetve érzékelteti Arany szavait: „A költészet a valóság égi mása…“
És mi a vonatból vágyakozva tekintünk vissza a májusi napfényben tündöklő városra…

G.L.

Az alábbi írás a Nagykőrösi Híradó 1964. január 17-i számában jelent meg:

Nagy érdeklődéssel olvastuk a Képes Újság legutóbbi számában Kelemen Endre: Iskola a képernyőn című riportját. A riportot az teszi részünkre érdekessé, érdekeltté, mert szereplője, mondhatjuk úgy is: hőse – nagykőrösi. A cikk lényege mellett – hogy tudniillik az iskolareform végrehajtása során környezetismeret elnevezésű tantárgyat vezetnek be, ennek keretében többek között a fizika tantárgy sugárzására is sor kerül a televízióban – nem közömbös, hogy az iskola-tv első adásának tanára Páhán István, az Arany János gimnázium fizikaitanára lesz. (A cikkel közölt illusztratív kép Páhán tanárt mutatja be magyarázat közben a próbafelvételen.)

Képes Újság, 1964. január 11-i száma

- „Óráinkat” kiváló gyakorló pedagógusok tartják, akiket előzőleg levizsgáztattunk „televízióból” – írja a lap.
A cikk elolvasása után felkerestük Páhán Istvánt. Rendkívül érdekelt, vajon hogy vizsgázik egy tanár az idézőjelbe tett „tantárgy”-ból.
- Az iskola-tv ma már nem új – mondta. – Külföldön ennek fejlettebb formáját ismerjük. Japán például az óvodáskortól az egyetemig sugároz oktatóműsort.
A magyar televízió februárban kísérleti adássorozatot indít.
- Ami az én szereplésemet illeti, az általános gimnáziumok levelező, esti tagozatának második osztálya részére tartok majd televízióadásokat. Tizennyolc fizikaóra lesz a televízióban. Ezt a 18 órát négy fizikatanár adja le s ezek egyike én vagyok. Nekem kétszer háromórás sorozatom lesz. Az első sorozat februárban kerül tv-műsorra, éspedig 5-én, 12-én és 19-én, mindig szerdai napokon, amiket a rákövetkező vasárnap délelőtti műsorokban megismételnek.
- Engedd meg így kérdeznem: hogy fedeztek fel, hogy esett rád a tv választása?
- Fontos ez? Hát ha kívánod?! A tv javaslatot kért az Országos Pedagógiai Intézettől. Az említett intézet 26 fizikaszakost küldött be arra a bizonyos „tv-vizsgára”. Megfeleltem. Saját választotta témámmal, saját szemléltető eszközeimmel tanulmányom, előadásmódszerem megfelelt a követelményeknek. Hát így valahogy. Első, február ötödiki előadásom tárgya Newton II. törvényének ismertetése lesz. Meg kell említenem, hogy ehhez a szemléltető eszközöket is nekem kellett elkészíteni, ami nem kis munka volt s ez egyben bizonyos mértékű újítás is…
- Várjuk február ötödikét. Országos szereplésedre kíváncsiak a kőrösiek is. Te mit vársz ettől az új pedagógiai mozgalomtól?
- Aki tanulni akar és aki nem szórakozásszerűen nézi majd ezeket a tv-adásokat, hanem el tud mélyülni azok mondanivalóiban, az komoly segítséget kap. Másrészt óriási előnye lesz az „iskola-tv”-nek, hogy a tantermi fizikaórák szemléltető méreteit, lehetőségeit messze túlszárnyalja. A legjobban felszerelt fizikaszertárak sem tudnak mindent bemutatni, amit az „iskola-tv” filmek beiktatásával kapcsolhat az előadás menetébe. A felszerelésben szegény iskolák számára egy csapásra megoldja a problémákat, nagyon megkönnyíti majd a fizika tanítását. Bízom a sikerben…
Páhán tanár úr nagy fontosságú vállalkozásához kívánunk sok sikert, jó adást, az esti tagozat második osztályának pedig jó tanulást, zavartalan vételt.

-el

Ahogy 2022. december 12-én Facebook-oldalamon is beszámoltam róla, levélben fordultam az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt-hez, a nagykőrösi ügyfélszolgálati irodával kapcsolatban.

A levél – amelynek dátuma még egyszer: 2022. december 12. - az alábbiakban olvasható:

Miután a levélről tájékoztattam a nyilvánosságot, többször is leszólítottak az utcán, postán és a Sparban is, hogy kaptam-e már választ, mert a kérés teljesen jogos volt. Minden esetben megígértem, hogy természetesen a választ is közzé fogom tenni.

Csak hogy az nem akart megérkezni. A decembert még megértettem, hiszen az ünnepek alatt biztos más fontosabb dolguk is van, és még a januárt is elnéztem, abban bízva, most már csak napok kérdése és februárban megtudjuk, tesz-e a cég lépéseket a nagykőrösi emberek érdekében.

Nem kaptam választ februárban, sőt még márciusban sem. Lassan kezdtem letenni róla, hogy valaha is reagálnak a decemberben elküldött kérésemre és már azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő lépés? Eltelt április, majd május 3-án egyszer csak csilingelt a fiókom és beesett egy levél a „Hatósági Kapcsolatok”-tól, részletes választ adva a négy és fél hónappal ezelőtt elküldött levelemre.

Elnézést kértek a késésért, majd hosszú helyzetismertetés után közölték: „a heti két munkanapos ügyfélfogadástól jelenleg nem áll módunkban eltérni”, de köszönik az ezzel kapcsolatos visszajelzésemet.

Az utolsó mondatuk szerint remélik, hogy problémámra megnyugtató és a részemre is elfogadható választ adhattak. El kell, hogy szomorítsam az MVM-et, egyáltalán nem nyugodtam meg és nem elfogadható a válaszuk.

Az MVM levele az alábbiakban olvasható:

Magyarország energiafüggetlenségének egyik útja az energiatakarékosság. Ahhoz, hogy a háztartások érdemben tudják csökkenteni energiafelhasználásukat, valamint hogy a lakosságot meg tudjuk védeni az elszabadult energiaáraktól, a korszerűtlen lakóépületeket fel kell újítani.

Ezért az MSZP a lakóépületek hőszigetelését megoldó országos program elindítását kezdeményezi. Az MSZP határozati javaslata arról szól, hogy a kormány indítson célzott, önerő nélküli felújítási támogatási programot, valamint kamatmentes hitellel támogatott szigetelési programot a Kádár-kockákra, családi és társasházakra, valamint panelépületekre.

Legyen egy Otthonfelújítási Alap, amely az ehhez szükséges állami és uniós forrásokat kezeli, megszervezi és összehangolja a kivitelezéseket! Tény, hogy a hazai lakások nagy része rossz állapotban van: 60 százalékukhoz a megépítésük óta hozzá sem nyúltak. A magyar családok jelentős része hiába szeretné energetikailag korszerűsíteni az otthonát, ha nincs rá pénze. Számukra a jelenlegi hitelkonstrukciók, illetve a jelentős önerőt igénylő szűkös kormányzati programok semmilyen segítséget nem jelentenek.

A határozati javaslat itt olvasható:

https://www.parlament.hu/irom42/02642/02642.pdf

László Ferenc
önkormányzati képviselő
az MSZP nagykőrösi elnöke

"A puli működése bámulatos. Az eb csöndesen, mintegy unottan ül a juhász lábainál, egy szóra felpattan, ránéz a gazdájára s erre a szóra: Teeee erigy árra! - vágtatva indul abban az irányba, amerre a gazda fejével intve mutat; egyet-kettőt vakkant, mire a nyáj már kanyarodik; minden késlekedő juhnak nekiront, s ha nem szedi elég szaporán a lábát, vakkant, s meg is czibálja a bundáját". Herman Ottó Halászat és pásztorélet című művében csodálatos pontossággal írja le azt, amiért a puli hosszú-hosszú évek óta elválaszthatatlan társa juhászoknak, gulyásoknak.

Fotó: magyarmezogazdasag.hu

1963. augusztus 4-én az előbbiekben említett tulajdonságának köszönhetően menekült meg a tűzhaláltól 206 birka a nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet alsójárási juhhodályából.

Aznap délután ítéletidő tört rá a városra és az egyik lesújtó villám egetszaggató csattanással éppen a hodályba csapott bele. A nádtető azonnal teljes egészében lángba borult. Az egyre növekvő tűzben az állatokat őrző Nemes Sándor juhász hiába tárta ki az ajtókat, a rémült állatok egy lépést sem mozdultak.

Az elviselhetetlenné váló füst ellenére a juhász pulija tudta a dolgát és a lángokban álló épületbe rohanva ugatással, harapással kezdte terelni kifelé a lebénult jószágokat. Annak ellenére, hogy a hodály porig égett, a félelmet nem ismerő kutyának köszönhetően a 212 állatból 206 megmenekült.

A termelőszövetkezet vezetősége jutalomban részesítette a juhászt, de arról, hogy a pulinak az elismerő simogatáson kívül jutott el valami más is, nem szólnak a hírek.

Ma már csak nosztalgiával gondolunk vissza azokra a nagykőrösi szórakozóhelyekre, ahova betérve élőzene fogadta a vendéget. Volt ahol csak egy zongorista játszott, máshol zenekar, de aki cigányzenére vágyott, az is megtalálhatta a maga helyét.

Illusztráció. Forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor

A Nagykőrösi Híradó szerkesztőségét 1959-ben két panaszos is felkereste, megosztva az olvasókkal a „szórakoztató üzemek zenekaraival” kapcsolatos kifogásaikat.

Az egyik elmarasztalás a Széchenyi téri Béke Étterem (1959 őszétől Aranykalász, majd utána 1979-től Kalamáris, jelenleg pedig Hong Kong Áruház) zenészeit érintette.

A panaszos olvasó azzal a céllal ment be, hogy zenét hallgasson és egy kis jó pörköltet egyen. Az utóbbival nem is volt baja, de a muzsikával annál inkább. Ugyanis, a zenekar egyik becsípett tagja trágár dalokat énekelt! Ezért többen felháborodva a jó ízlést sértő viselkedésen, eltávoztak az étteremből.

A másik eset a cifrakerti Liget kisvendéglőben, a Cifra Csárda elődjében történt. A levélíró a hozzátartozóival szeretett volna ott szórakozni, ám úgy érezte, hogy nem egy magyar vendéglőbe, hanem valamelyik nyugati tánciskolába vagy éjjeli mulatóhelyre került. A zenekar csak angol számokat játszott – közölte felháborodva. „Samba, bigin, rock and roll, mambó és egyebek voltak a műsorán. Magyarnótát, csárdást még véletlenül sem játszottak” –kesergett a levélíró. „Mi magyarok vagyunk – folytatta tovább sorait -, magyarok módjára szeretnénk szórakozni. A Cifrakertben azonban az elferdült ízlésű fiatalok szájaíze szerint szórakoztatnak”.

A lap szerkesztője a cikk végén egyetértően jegyzi meg, hogy „végre rendet kellene teremteni a nagykőrösi zenei dzsungelben!” Az idő – mint oly sok mást – ezt a problémát is megoldotta, mára nem hogy dzsungel nincs, de még egy árva fa sem maradt mutatóban.

A Nagykőrösi Konzervgyár területén áll Molnár Elek Békegalambja, a Hősök tere fölé Zala György oroszlánja magasodik, ami mögött egy kakas emlékeztet minket a reformáció évfordulójára, a rendelőintézettel szemben két béka köpi a vizet, a katolikus templom előtt macskát és halakat láthatunk, Arany János vén gulyásának lába mellett pedig hűséges kutyája hever. Nagykőrös szoboralakot öltött állatai közül őket talán mindenki ismeri.

De arra a kérdésre, hogy hol található a nagykőrösi Hattyú-szobor, már bizonyára nehezebb a választ megadni. Pedig van egy Hattyú-szobrunk, amely mellett több mint száz éve megyünk el nap, mint nap.

A rejtély feloldására Suba Lajos igazgató úrnak a Nagykőrösi Kalendárium 2011-ben megjelent írását hívom segítségül, amelyben kevésbé ismert részleteket is közölve foglalta össze a nagykőrösi Arany János-szobor történetét.

Strobl Alajos egy 77 éves kocséri pásztorról, Maczkó Andrásról mintázta a református templomkert Arany János-szobrának üldögélő vén gulyás alakját. (A történet szerint Arany egyszer a szomszédos Tetétlen pusztára kirándult tanártársaival. Inárcsi Farkas Elek vendégeként megismerkedett a házigazda öreg gulyásával, Csonka Mártonnal. Aranyra oly nagy hatással volt a találkozás, hogy az öreget két versében, A vén gulyás és A vén gulyás temetése címűben is megénekelte.) A művész először Nagykőrösön készítette el Marci bácsi mellszobrát, amit aztán felvitt Pestre és tovább dolgozott rajta. Később a pásztort is felhívta műtermébe és ott mintázta meg végső formáját. A vén gulyás a karszékben modellt ülve többször felemlegette a szobrásznak, hogy „Pásztor embör sömmit sé ér kutya nékű!”

A művész elfogadta az öreg kérését és eljött Kőrösre kutyát keresni. Hirdetésére seregestől vitték az ebeket Strobl elé, aki végül Pál Áron erdőőr Hattyú nevű kuvaszát választotta ki modellnek. Így született meg Nagykőrös Hattyú-szobra, amely 1910 szeptemberétől őrzi kutya formájában a mellette pihenő Marci bácsi nyugalmát.

Ma már nehéz elképzelni, de a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a játékosok mezeinek számozását először csak az 1954-es svájci világbajnokságon tette kötelezővé. (A sportág története során egyébként itt használtak először csavaros stoplis cipőket is, de nekünk magyaroknak, inkább arról emlékezetes ez a vb, hogy az Aranycsapat a döntőben a várakozásokkal ellentétben kikapott a németektől, ami miatt Budapesten zavargás tört ki, a játékosok kénytelenek voltak már Tatabányán leszállni a vonatról.)

A könnyebb azonosítás kedvéért természetesen a kötelezővé válás előtt is számozták a labdarúgókat, a szakirodalom szerint első alkalommal az 1928. augusztus 25-én rendezett Arsenal - Sheffield Wednesday angol bajnokin futottak ki így a játékosok. Ezt követően vált általánossá, hogy 1-től 11-ig kapnak számot a focisták az elfoglalt pozíciójuk szerint, az 1-es a kapus volt, a sor végén pedig 11-essel a balszélső.

A nemzetközi előíráshoz igazodva egy idő után a Magyar Labdarúgó Szövetség is megkövetelte a számozást, ám a Nagykőrösi Kinizsinél ezt nem vették figyelembe és az NB III-ban szereplő csapatunk rendszeresen jelöletlen mezben lépett pályára. Minderre 1958. szeptember 4-én figyelmeztette az illetékeseket egy olvasói levél a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi oldalán.

A szerző a Népsport az évi augusztus 11-i számát idézte: „Hogy milyen fontossága van a számozásról szóló FIFA-határozatnak, el kell mondani, hogy ha egy csapat (bármilyen osztályban) számozás nélkül állítja ki játékosaikat, ez a szabálykönyv szerint óvási alap lehet”. Úgy gondolom, jó lesz mielőbb cselekedni, mert már kezdődik a labdarúgó-bajnokság és sok múlhat ilyen apró dolgon is – zárta aggódó levelét az olvasó, aki nem más volt, mint az akkor 21 éves fiatal sportbarát tanyai tanító, Sulyok Zoltán. Neve később az egész városban ismertté vált, hiszen Nagykőrös fáradhatatlan krónikásaként évtizedeken keresztül tudósított a helyi lapokon keresztül a város sporteseményeiről. Rövid betegség után 2005-ben hunyt el. 

FOTÓ: Az Aranycsapat Nagykőrösön. A Lengyelország ellen készülő "A" válogatott - Nagykőrösi Kinizsi mérkőzést 1956. július 4-én, szerda délután játszották városunkban 5 ezer néző előtt! (Játékvezető: Tihanyi Lajos) A félidőben már 0-8 arányban vezettek Puskásék, de a második játékrészben lőtt további négy góljukra két szépítő válasza is volt a Kinizsinek. Góllövők: Czibor (4), Kocsis és Budai (3-3), Puskás (2), illetve a kőrösiek részéről a két gólszerző Bakonyi és Füzér volt. Forrás: El Nagy Zoltán: Nagykőrös sportja - Az elmúlt 100 év c. könyve.

Ma már nagyon nehéz elképzelni, hogy annak idején egy fogvatartott személy szállítása nem a most alaposan leszabályozott módon történt, hanem kimerült abban, hogy a fegyőr tömegközlekedési eszközön átkísérte a rabot az egyik településről a másikra. Természetesen voltak, akik visszaéltek ezzel a helyzettel és a lazaságot kihasználva próbáltak megpattanni az igazságszolgáltatás elől. Egy ilyen eset történt 1959. május 27-én Nagykőrösön.

Fotó: vasutallomasok.hu

A helyi járásbíróságon lezajlott tárgyalás után akart visszavinni egy vádlottat a ceglédi fogdába az őt kísérő fegyőr, ám amíg a hivatalos közeg a jegyvásárlással bíbelődött, addig a kísért személy elfutott, egyenesen a vasútállomás mögötti nádasba vetette magát.

A fegyőr először riasztólövést adott le, majd célzottan lőtt a menekülő után, akit ez nem nagyon hatott meg, iszkolt tovább. Pechjére, a lövésekre felfigyelt Lévai Imre postás, aki kerékpárjával a szökevény után indult, majd rövid üldözés után elé vágva feltartóztatta.

A bátor postás tette nem maradt viszonzatlanul, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának képviselői személyesen jöttek Nagykőrösre köszönetet mondani a rátermett kézbesítőnek,  akit 500 forint pénzjutalomban is részesítettek.

A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy a fenti sztori nem történt volna meg, ha a városvezetés és a szakma jeles képviselői nem tesznek meg mindent azért, hogy a Nagykőrösi Járásbíróság az eset előtt néhány hónappal ismét megnyithassa kapuját.

Ugyanis egy politikai döntés folytán 1950 végén megszüntették Nagykőrösön a járásbíróságot, a közjegyzői irodát és a földhivatal elődjét, a telekkönyvi hatóságot. Nagyon sok kellemetlenséget okozott ez az embereknek, hiszen minden apró-cseprő 10 perces dologért át kellett menni Ceglédre, ami még most is terhet jelentene, az akkori közlekedési viszonyok közepette meg pláne az volt. És nem csak az ügyfeleknek, hanem a korábban itt dolgozó három bírónak, két fogalmazónak és a telekkönyvi hivatal vezetőjének is ingáznia kellett.

A helyi jogászszakma, élükön dr. Feldmájer Györggyel, minden követ megmozgatott a járásbíróság visszahozásáért, amiben partner volt a tanács és a párt is. A több éves vajúdást követően 1959. január 23-án ismét megkezdte működését a bíróság, a hivatalos átadáson megjelent az akkori igazságügyi miniszter, Nezvál Ferenc is.