Nagykőrös Kossuth Lajos szobrát 1900. szeptember 30-án avatták fel. A Vasárnapi Újság  korabeli tudósításából megtudhatjuk, hogy a szobor 8000 forintba került és „Nagy-Kőrös városa maga gyűjtötte az összeget”. Az alkotás az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik egész alakos Kossuth-szobra volt, készítője pedig Tóth András, Tóth Árpád költő édesapja. A lap szerint „a szobrász Kossuthnak 1848-iki arczképeit vette mintáúl, s őt szónokló, a szabadságért lelkesítő föllépésben ábrázolta, panyókásan vállra vetett mentében, magyarázólag előre nyújtott jobb karral, míg baljában görbe kardját tartja, előre lépő lába pedig bilincsre tapos”.

Fotó forrása: Vasárnapi Újság, 1900. október 7.

 Költözés

 „Állj, te szobor, itt a végtelen időkig! Állj vészben, viharban, rendületlenül, mint állt az a nagy lélek, akit te ábrázolsz!” – zengte Kovács Lajos református lelkész az avatóünnepségen a Nagykőrösi Híradó 1932. június 12-i száma szerint, ám szavai nem találtak meghallgatásra, hiszen az elmúlt 122 év alatt többször áthelyezték, jelenleg a negyedik helyén áll. A templomkert sarkán lezajlott avatóünnepséget követően több kritikus cikk jelent meg a helyi sajtóban, amelyekben nem csak a művet, de az elhelyezését is kifogásolták. Először 1932-ben rakták arrébb, a templom mellől a jelenlegi autóbuszállomás helyére vitték át. Ám itt sem maradhatott sokáig, a buszállomás és az utak rendezése kiszorította onnan. Ezt követően jelölték ki számára a kisvárosháza előtti teret, amely Kossuth nevét is felvette és egészen 1946-ig, Szabadság térre történő átkereszteléséig viselte is. Utolsó mozgatása 1958 nyarán volt, mivel úgy ítélték meg - legalábbis a Pest Megyei Hírlap 1958. július 17-i számában megjelent cikk szerint -, hogy így „nem vész el a térben, így jobb lesz a rálátás és imponálóbb a szobor” . Ezért körülbelül 20 méterrel vitték az épülethez közelebb, oda, ahol most is áll. „Jó lenne, ha előtte szökőkutat létesítenének, tarka virágokkal” – fogalmazta meg óhaját az eseményről tudósító újságíró. A vágya teljesült, a negyedik helyén álló Kossuth-szobor előtt azóta is volt/van szökőkút – „Csobogó”  - és a színes virágokra sem lehet panaszunk.

Lábbeli

Mint fentebb említettem, jó kőrösi szokás szerint a szobor avatását követően máris kritikák özöne zúdult a műre. Egyesek odáig jutottak, hogy az egészet be kellene olvasztani és egy újat készíteni belőle. Miután 1902. szeptember 18-án Cegléden felavatták Horvay István Kossuth-szobrát, rögtön megindult az összehasonlítás. Az egyik szembetűnő különbség a két alak lábbelije volt. Ugyanis míg Cegléden csizmában, addig Nagykőrösön cipőben álldogált a talapzatán. Ez újabb zrikálásra adott okot, ezért a kőrösiek azt találták ki, hogy azért volt kénytelen Kossuth 1848. szeptember 24-én Nagykőrösön cipőben szónokolni, mert előző nap Cegléden ellopták a csizmáját…

Másolat

Több alkalommal hallottam és olvastam, hogy a nagykőrösi Kossuth-szobornak van egy hasonmása, mégpedig az amerikai Clevelandben. Az ohiói településen a mai napig is több tízezer magyar él, a Wikipédia szerint a városban és környékén 130 ezren vannak. Kossuth Lajos 1852-ben járt Clevelandben, aminek emlékére ötven évvel később, 1902. szeptember 27-én egy bronzszobrot állítottak neki az University Circle-ön. Az adatok szerint ekkor már 17 ezer magyar lakója volt a városnak. Az alkotó valóban ugyanaz a Tóth András volt, mint a nagykőrösi szobor esetében, azonban a legendával ellentétben nem a kőrösi, hanem egy harmadik alkotásának, a nagyszalontai Kossuth-szobornak a mását öntötte ki az amerikai magyarok számára. Ez egyébként már elsőre is szembetűnhet, a karja és a kardja is másképpen áll. Lehet, hogy azért terjedt el ez a másolattal kapcsolatos legenda, mert a ceglédi szobornak valóban van New Yorkban egy hasonmása. Mikor az Amerikában élő magyarok elhatározták, hogy emléket állítanak Kossuthnak, a ceglédi szobrot választották mintául. A két szobor sok tekintetben hasonlít egymáshoz, de egy szembetűnő eltérés azért mégis van a két alkotás között, mégpedig – bármilyen hihetetlen – a lábbelijük! Ugyanis amíg a ceglédi csizmában áll, addig a New York-i a kőrösihez hasonlóan csak cipőben.

A címben szereplő kérdés volt annak a sajtópolémiának a vezérfonala, amelyet a nagykőrösi  Arany János Gimnázium 1961. február 18-án rendezett szalagtűző bálján történtek váltottak ki.

A sportotthonban tartott összejövetel az akkori elvárásoknak megfelelően indult, a szalagok feltűzését követően ropogós csárdást jártak a fiatalok, ám idővel a modern táncok, a cha-cha-cha és a mambó is szerepet kaptak. 23 óra körül váratlan vendégek érkeztek, akik a gimnázium KISZ-szervezetének csúcsvezetősége szerint mind a tanárokban, mind a jelenlevő szülőkben, de elsősorban bennük, kiszistákban felháborodást keltettek.

A csúcsvezetőség nemtetszését a Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Híradójának március 1-jei számában a nyilvánossággal is megosztották, mondván „mi is fiatalok vagyunk, mi is táncolunk modern táncokat, de nem úgy, mint egyes vendégeink”. A kiszisták szerint a szülők és az idősebbek szörnyülködve nézték a táncolókat, akiket név szerint meg is neveztek. A magukról megfeledkezett fiatalokat egyenruhás KISZ aktivisták figyelmeztették a rendre. Mindezek kapcsán fogalmazta meg kérését a sajtón keresztül a csúcsvezetőség: „Vitatkozzunk arról, hogy van-e nálunk, Kőrösön huliganizmus, vagy csak egy-két ember utánozza a galerikbe tömörülő, emberi mivoltukból kivetkőzött, esetleg csak megtévesztett fiatalokat?”

A Cha-Cha-Cha című 1982-ben bemutatott magyar film a 60-as évek középiskolás hétköznapjaiba ad bepillantást

Az első reakcióra nem kellett sokat várni, ugyanis március 5-én, az egyik név szerint megemlített „huligánhölgy” válaszolt a Híradóban, azt kérve a kiszesektől, hogy először tisztázzák a huligán fogalmát. A megvádolt levélíró szerint aki modernül táncol, az nem huligán. Elismeri, hogy modernül ropta, de nem ízléstelenül – tette hozzá. Ráadásul, amikor a zenekar csárdást játszott, ő arra is táncolt.  

Március 7-én egy volt helyi galeri tagjának levele jelent meg, aki visszatámadva, a KISZ-t bírálta a hiányos nevelőmunkája miatt. Ahogy írta, a mai fiatalok – azaz az 1961-esek - szeretnének kiválni a régi, sok esetben maradi emberek közül. Ezt feltűnő, kirívó öltözködéssel, nyilvános helyeken túlzott, modern táncokkal, illetve ízléses, de modern öltözködéssel, rendes, a mai fiatalokhoz illő viselkedéssel akarják elérni. A gimnáziumi szalagavatóra térve arra biztatta a KISZ-fiatalokat, hogy nyújtsanak segítséget a bálon feltűnést keltő fiatalokhoz hasonlóak neveléséhez, beszélgessenek el velük a helyes viselkedésről. „A KISZ-tagok ne képzeljék azt magukról, hogy csak ők a valakik, mások nem számítanak. Törődjenek a KISZ-en kívüli fiatalokkal is” – dorgálta meg a város ifjúkommunistáit, majd leszögezte, hogy Nagykőrösön nincsenek huligánok, a kis létszámú galerik csak feltűnési vágyból léteznek.

Nem sokat késett az újabb cikk, március 9-én „egy ifjú gárdista” aláírással jelent meg a következő írás. Az ismeretlen szerző a március 5-én megjelent levél íróját, a bálon résztvevő hölgyet bírálta: „Ön most még nem tartozik a huligánok közé, de ha továbbra is így folytatja életmódját, mint eddig, akkor nemsokára oda sorolhatjuk”. Jóslatát azzal támasztotta alá, hogy a szalagtűző bálon úgy táncolt, hogy „ruhájának egyik részét levetette s az egész válla szabadon maradt”, amivel nagyon felhívta magára a figyelmet.

A város előtt zajló diskurzus ezzel nem ért véget, március 12-én egy újabb szemtanú írását közölte a lap, aki megállapította, hogy ugyan egy-két diák csatlakozott a botrányosan táncolókhoz, de csak azért, mert „tetszett nekik a maguk rángatózása”. A szerző újabb adalékkal szolgált az estéhez, mivel éjjel 11 óra után a Kőrisfában is látta a bálon megjelenteket, akik ott is úgy táncoltak, hogy a szórakozni vágyó fiatalokban, a jobb érzésű emberekben megbotránkozást váltottak ki. Szerinte a huligánt elsősorban magatartásából lehet megismerni, mint a diákbálon megjelent társaság tagjait is, akik a modern táncot annyira kifordítva és ízléstelenül járták partnerükkel, hogy ezzel magukra vonták a figyelmet és felháborodást váltottak ki. Ahogy a Kőrisfában is olyan magatartást tanúsítottak, amelyek a huligánokra jellemző. „A diákok nem a modern tánc ellenségei és igazuk van akkor, amikor huligánnak bélyegzik az olyan fiatalokat, akik emberi mivoltukból kivetkőzve megfeledkeznek a társadalmi együttélés szabályairól, akár szórakozásban vagy az élet bármely területén” – vonta meg végül szigorú konklúzióját, egyben a város nyilvánossága előtt zajló levelezést is lezárva.

Mint ismeretes, a Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Fürj utcai épületszárnyát 2021 nyarán életveszélyessé minősítették és lezárták. A tanítás konténertantermekben kezdődött meg az intézmény udvarán, 2022 szeptemberétől pedig a Toldi iskola kollégiumi épületében folyik a felsősök oktatása. 

Az első szülői megkeresések nyomán Kunhalmi Ágnes, az MSZP országgyűlési képviselője egy évvel ezelőtt, 2021 novemberében nyújtott be kérdést a témában az akkori illetékesnek, Kásler Miklós emberi erőforrások miniszternek, amire Rétvári Bence államtitkár válaszolt: „a beszakadt épületrész helyén egy új épület tervezése indult meg”.Változás azóta sem történt.

A kialakult helyzet joggal háborítja fel a szülőket, akik aláírásgyűjtésbe is kezdtek az iskola sorsának mielőbbi rendezése érdekében. Meghallva az érintettek szavát, az MSZP ismét a kormányhoz fordult. Tóth Bertalan frakcióvezető három kérdést tett fel az oktatásügyért is felelős Pintér Sándor belügyminiszternek:

1. Hogyan fordulhat az elő, hogy több mint egy év alatt még a tervek sem készültek el a Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola új épületszárnyának kivitelezésére?

2. Mi az oka annak, hogy míg az egyházi fenntartó fejleszteni is képes a saját intézményét, addig a tankerület még a meglévő épületét sem tudja karbantartani?

3. Mikor készül el a Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola új épületszárnya?

A levél teljes egészében ide kattintva olvasható!

Vannak emberek, akik valamikor hozzátartoztak Nagykőrös városképéhez. Izsó bácsitól kezdve lehetne sorolni azokat a személyeket, akik valamilyen módon örökre beleégtek több generáció emlékezetébe. Talán ilyen Szűcs László is, akire ha név szerint nem is, de mint a Kőrisfa presszó melletti sarokban pattogatott kukoricát áruló emberre, annál jobban emlékszik a város.

Őt mutatta be az olvasóknak Kopa Laci bácsi (aki kalapjával és jellegzetes bajuszával ugyancsak egyedi figurája volt a városnak) a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi oldalán 1984. július 8-án:

Vasárnaponként, de olykor hétköznaponként is estefelé megjelenik a Széchenyi téri Áfész-irodaház és a Kőrisfa cukrászda közötti sarokmélyedésben, kis alkalmatosságával Nagykőrös múltjának egyik sokat látott tanúja, a Pattogtató Ember, ahogy itt ismerik.
Kosárból szép, fehér pattogatott kukoricát árul, az olcsó csemegét szívesen vásárolja a gyerek, de az idősebb is. Mert, mint sokan mondják, a pattogatott kukorica gyógyító hatással van a gyomorégésre, sőt, mint azt állítják, a gyomorfekélyre is.
- Mióta csinálja ezt az érdekes mesterséget? – kérdeztem Szűcs Lászlótól.
- Negyven kerek esztendeje van annak, hogy télen-nyáron, napsütésben és hóesésben, s azóta egy egész világ változott körülöttem.
- Például?
- Megszűnt a délelőtti, majd az esti korzó is. Nagy ünnepek után, a mise befejeztével, legalább fél óráig sétálgattak az emberek az öreg piactéren, az esti korzón pedig, főleg szombaton és vasárnap este pedig, kedves találkozók színhelye volt ez a fiatalságnak, ahol este 9 óráig, boldog ismeretségek, később házasságok is szövődtek itt.
Ma már nemigen ad hasonló örömöket a tér, az előbbiek helyébe lépett a rádió, a televízió, s még a diszkó sem pótol mindent…
Mikor megkérdeztem, azelőtt mit csinált, felcsillant a szeme:
- Azelőtt zenész voltam, Keskeny Bandi jó hírű bandájában! Jártunk a nagy névnapokon, éjfél után, volt, hogy egy éjjel harminc háznál is megfordultunk, elhúztuk a szép lányok ablaka alatt, hogy Csak egy kislány van a világon… Május elsején végigmuzsikáltuk az egész várost, és az ablakokból hullott a pengő. De jött a háború, a világégés, a gyász, elcsendesedtek a vendéglők, a kocsmák, családi találkozókká szürkültek a névnapok… És nekem elnehezült a karom…
- Hogy jutott eszébe a pattogatott kukorica?
- Ha a szomszédok összejöttek, jó nagymamám pattogatott egy rostafenék tűszemű csirkandi kukoricát, amelyek ropogtatása közben olyan jól elbeszélgettek. Hát erről… És nem bántam meg. Csendesen éldegélek belőle.
- Voltak konkurensei?
- Kettő is! De az egyik meghalt, a másik meg abbahagyta. Én meg szépen csinálgatom. Őszidőben főtt kukoricát is árulok. Tökmaggal viszont nem foglalkozom. És nem panaszkodom. Mert, mint Arany János mondta vala, Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri…

Kopa László

Szűcs László nyolc évvel a róla szóló írás megjelenése után hunyt el. A Nagykőrösi Hírlap 1992. február 27-én, a halálhíre mellett – így emlékezve rá - újra leközölte a cikket.

Fotó Sáradi György

Megjelent Rácz Péter NAGYKŐRÖS Városnéző séta a XX. századon át című könyvében

Még mielőtt bárki nagyon megörülne, természetesen nem Nagykőrösről költözöm el és nem is a Ceglédi úti kanyarból teszem át a székhelyem máshova, én maradok, csak a régi blogomtól válok meg, hogy egy új felületem - itt - folytassam „írói munkásságomat”.

Az első bejegyzésem amott, 2011 júniusában került ki, miután a laszloferenc.hu weboldalamat fideszes hackerek tönkretették. Az indulás óta 820 írást publikáltam, ami összesen 285556 megtekintést produkált. Azt csak remélni tudom, hogy nagyjából ennyien el is olvasták.

Bevallom, az utóbbi időben kissé hanyagoltam a blogolást, mivel a Facebook szinte teljesen átvette ezt a szerepet. Most arra az elhatározásra jutottam, hogy új felületen folytatom, amiben segítőim is vannak, lesznek. A régit meghagyom, de friss anyag nem fog már kikerülni, egy-egy régebbi – főleg helytörténeti jellegű vagy más, kevésbé politikai – írásomat felfrissítem, aktualizálom és ismét közlöm. No persze az újak mellett.

Szóval, a blogom költözik, de én maradok. Bocs :)

Október 22-én rendezték meg az MSZP tisztújító kongresszusát. Az ezt megelőző hónapokban az alapszabály szerint, úgynevezett felmenő rendszerben, alulról kezdve választották újra a tisztviselőket. A párt nagykőrösi szervezetének taggyűlése újabb két évre megerősítette székében László Ferencet, akit az aktuális országos és helyi ügyekről kérdeztünk.

- Hogyan látja a szocialista párt jelenlegi helyzetét?

- Az MSZP történetében voltak sikeres és kevésbé sikeres periódusok, ami egy harminchárom éves párt esetében természetes. A baloldali, szociáldemokrata gondolatokra, megoldásokra - a mai válságos időszakban meg főleg - szükség van, ezt a politikai palettán csak az MSZP képviseli. A többi ellenzéki párt önmagát nem baloldalinak, hanem inkább balliberálisnak definiálja. Az MSZP az igazi baloldal. Nagykőrös tekintetében elmondható, hogy a város legrégebben működő pártja az MSZP, amely 1989 óta folyamatosan jelen van a város közéletében. Büszke vagyok rá, hogy vezetője lehetek ennek a közösségnek, mert bárki bármit hazudik rólunk, mi is szeretjük Nagykőröst. Ahogy felelősséget érzünk a nagykőrösi emberek iránt is a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben, ahova a jelenlegi kormány vezette az országot. Meggyőződésünk, hogy az MSZP RezsiSTOP programja sok száz nagykőrösi családon segítene.

- Mit ért ez alatt?

-  Magyarország egy soha nem látott megélhetési katasztrófa küszöbén áll: folyamatos drágulással, kétszámjegyű inflációval, harmatgyenge forinttal, a nemzetközi környezetnek kitett gazdasággal, energiaár-robbanással, szétszakított társadalommal. A bejelentett áram- és gázáremelés a semmiből jött: hónapokon át az ellenkezőjéről beszéltek a választási kampányban. Fontos követelésünk, hogy a Fidesz-kormány ne nyerészkedjen a magyar családok rezsijén. A paksi olcsó áramot adják annyiért, amennyibe az kerül. Paks 1 kilowattóránként 12 forintos kilowattóránkénti áron termel, méghozzá jóval többet, mint a magyar lakosság áramigénye. A paksi áramot azért lehet változatlan áron adni, mert annak semmi köze a világpiaci árhoz, arra nem hat sem az infláció, sem a háború. A lakossági gáz árát sem kell a hétszeresére emelni, ha Orbán és Szijjártó igazat mondtak, amikor azt állították, hogy az új, Gazprommal kötött hosszú távú szerződés megvéd minket a gázáremeléstől. Putyin pedig kijelentette, hogy a világpiaci ár egyötödéért kapja hazánk a gázt. Minden Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkező ember a lakóhelyén azonos mennyiségben jogosult legyen a legolcsóbb földgázhoz és villamos energiához való hozzáférésre, vagyis a 30 Ft/m3-es árú hazai kitermelésű földgázra és a 12 Ft/kWh költségű paksi áramra. Fogyasztási helyenként lenne egyedi tömbtarifa, amelynek első sávjában a kedvezményes árú mennyiséget (pl.: földgáz esetében 15 m3/fő/hó, áram esetében 30 kWh/fő/hó) az adott fogyasztási helyre bejelentett lakók száma alapján számolják ki. Ez biztosítja, hogy a létfenntartáshoz szükséges áramhoz, gázhoz mindenki hozzáférjen, átvészelje a következő hónapokat.

Az állam ne nyerészkedjen az elszálló energiaárakon: az átlagfogyasztás felett gáz esetén 21,7 Ft helyett 158,8 Ft, áram esetén 7,5 Ft helyett 15 Ft ÁFA-t kell fizetni. Legyen 5% az áram, a gáz, a PB-gáz, a tűzifa, a brikett, a koksz és a palackos PB-gáz után fizetendő ÁFA a jelenlegi 27% helyett, mert még így is jelentős többlet bevétele lenne a költségvetésnek. Ez több mint ötödével csökkentené a rezsi árát! Magyarország ma azért is van ekkora bajban, mert a kormány 12 év alatt szinte semmit nem tett az energiafelhasználás hatékonysága érdekében. Ezért kezdeményezzük, hogy a Kádár-kockákra, családi és társasházakra, valamint panelépületekre indítsanak célzott, önerő nélküli felújítási támogatási programot, valamint kamatmentes hitellel támogatott felújítást lehetővé tevő országos szigetelési programot. Csak a Vodafone-vásárlásból 100.000 házat lehetne felújítani! Szeretnénk elérni, hogy aki kéri, ingyen jogosult legyen az előre fizetős mérőórára. Ez megakadályozza a kikapcsolásokat és a kis jövedelemmel rendelkezők is hozzájuthatnak a minimálisan szükséges energiához. A díjfizetési hátralék törlesztéséről történő megállapodás után minden fogyasztót ingyen kapcsoljanak vissza az ellátásba. Ezek konkrét, a nagykőrösi emberek hétköznapi életét kedvezően befolyásoló javaslatok. Ha a nemzeti konzultációs plakátokra jut több milliárd forint, akkor erre is legyen pénz!

- Régi követelése az MSZP-nek a minimálbér adómentessé tétele.

- Igen, rendszeresen elmondjuk, hogy a kormány engedje el a minimálbér jelenlegi 15%-os adóját, legyen a minimálbér adómentes. Így azonnali 22,5 százalékos nettó minimálbér-emelkedést lehetne elérni, ez valós és azonnali segítség lehet. Azonnal pénzhez lehetne juttatni az embereket úgy, hogy a vállalkozók terheit nem növelnénk. De nem csak az aktív dolgozókon, hanem az alacsony nyugdíjjal rendelkezőkön is segítenénk. Például, hogy ne százalékban határozzák meg a 13. havi nyugdíjat és nyugdíjprémiumot, hanem azonos összeget folyósítsanak. Elvárjuk, hogy a 2023. január 1-jén esedékes nyugdíjemelés mértékét ne a kormány által javasolt 5,2 százalékos infláció alapján állapítsák meg, hanem 15,6 százalékkal emelkedjenek a 2022. augusztusi nyugdíjas tény fogyasztói árindex alapján. Az átlagnyugdíj alatt élők kapjanak minimum 10 ezer forint rezsitámogatást, ne csak a választási kampányban költsenek erre, hanem most is, amikor valóban nagy szükség van rá.

- Önkormányzati képviselőként rendszeresen tart fogadóórákat és a nyilvánosság előtt is képviseli a lakosság érdekeit. Mik a tapasztalatai?

- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az emberek bizalma töretlen felém, és nagyon sok témával, problémával fordulnak hozzám. Amit a Facebookon lehet látni, olvasni tőlem, az a jéghegy csúcsa. A családi munkamegosztás szerint én járok bevásárolni, minden vasárnap kint vagyok a piacon, hagyományos módon fizetem a csekkjeimet a postán stb. azaz naponta sok emberrel találkozom és beszélgetek. Itt születtem, szeretem a várost, az itt élő embereket és annál megnyugtatóbb látványt nem tudok elképzelni, mint amikor Budapestről hazafelé a vonat begördül az állomásra és leszálláshoz készülődve meglátom a tornyokat. Az emberek érdekeinek képviseletét nem kötelességemnek tekintem, hanem kivételes megtiszteltetésnek.

- Mennyiben befolyásolja a 2024-es önkormányzati választást az, hogy egy napra tették az európai parlamenti választással?

- Szerintem nagyban, mert így sokkal erősebb lesz a pártok kardcsörtetésének hangja, mivel az EP választáson pártlistákra lehet szavazni. Így félő, hogy ez elnyomja majd a helyi kampányt. Az MSZP várhatóan a helyi szervezetekre bízza majd a döntést, tehát Nagykőrösön mi döntünk az együttműködés formájáról. 2019-ben a Jobb Nagykőrösért Egyesület zászlója alatt indultak az ellenzéki pártok, és ennek jelenleg nem látom más alternatíváját. Nem kell hozzá politológiai végzettség, hogy tudjuk, a legnagyobb esélye akkor van az ellenzéknek, ha összefog és a fideszes jelölttel szemben egy jelöltet állít. Biztos vagyok benne, hogy ez 2024-ben sem lesz másképp, hiszen aki ráindul a közös jelöltre, az a Fidesz szekerét tolja. De addig még nagyon sok idő van, azt még meg is kell élni – ahogy mondani szokták.

Szerző: K. I.