A címben szereplő kérdés volt annak a sajtópolémiának a vezérfonala, amelyet a nagykőrösi  Arany János Gimnázium 1961. február 18-án rendezett szalagtűző bálján történtek váltottak ki.

A sportotthonban tartott összejövetel az akkori elvárásoknak megfelelően indult, a szalagok feltűzését követően ropogós csárdást jártak a fiatalok, ám idővel a modern táncok, a cha-cha-cha és a mambó is szerepet kaptak. 23 óra körül váratlan vendégek érkeztek, akik a gimnázium KISZ-szervezetének csúcsvezetősége szerint mind a tanárokban, mind a jelenlevő szülőkben, de elsősorban bennük, kiszistákban felháborodást keltettek.

A csúcsvezetőség nemtetszését a Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Híradójának március 1-jei számában a nyilvánossággal is megosztották, mondván „mi is fiatalok vagyunk, mi is táncolunk modern táncokat, de nem úgy, mint egyes vendégeink”. A kiszisták szerint a szülők és az idősebbek szörnyülködve nézték a táncolókat, akiket név szerint meg is neveztek. A magukról megfeledkezett fiatalokat egyenruhás KISZ aktivisták figyelmeztették a rendre. Mindezek kapcsán fogalmazta meg kérését a sajtón keresztül a csúcsvezetőség: „Vitatkozzunk arról, hogy van-e nálunk, Kőrösön huliganizmus, vagy csak egy-két ember utánozza a galerikbe tömörülő, emberi mivoltukból kivetkőzött, esetleg csak megtévesztett fiatalokat?”

A Cha-Cha-Cha című 1982-ben bemutatott magyar film a 60-as évek középiskolás hétköznapjaiba ad bepillantást

Az első reakcióra nem kellett sokat várni, ugyanis március 5-én, az egyik név szerint megemlített „huligánhölgy” válaszolt a Híradóban, azt kérve a kiszesektől, hogy először tisztázzák a huligán fogalmát. A megvádolt levélíró szerint aki modernül táncol, az nem huligán. Elismeri, hogy modernül ropta, de nem ízléstelenül – tette hozzá. Ráadásul, amikor a zenekar csárdást játszott, ő arra is táncolt.  

Március 7-én egy volt helyi galeri tagjának levele jelent meg, aki visszatámadva, a KISZ-t bírálta a hiányos nevelőmunkája miatt. Ahogy írta, a mai fiatalok – azaz az 1961-esek - szeretnének kiválni a régi, sok esetben maradi emberek közül. Ezt feltűnő, kirívó öltözködéssel, nyilvános helyeken túlzott, modern táncokkal, illetve ízléses, de modern öltözködéssel, rendes, a mai fiatalokhoz illő viselkedéssel akarják elérni. A gimnáziumi szalagavatóra térve arra biztatta a KISZ-fiatalokat, hogy nyújtsanak segítséget a bálon feltűnést keltő fiatalokhoz hasonlóak neveléséhez, beszélgessenek el velük a helyes viselkedésről. „A KISZ-tagok ne képzeljék azt magukról, hogy csak ők a valakik, mások nem számítanak. Törődjenek a KISZ-en kívüli fiatalokkal is” – dorgálta meg a város ifjúkommunistáit, majd leszögezte, hogy Nagykőrösön nincsenek huligánok, a kis létszámú galerik csak feltűnési vágyból léteznek.

Nem sokat késett az újabb cikk, március 9-én „egy ifjú gárdista” aláírással jelent meg a következő írás. Az ismeretlen szerző a március 5-én megjelent levél íróját, a bálon résztvevő hölgyet bírálta: „Ön most még nem tartozik a huligánok közé, de ha továbbra is így folytatja életmódját, mint eddig, akkor nemsokára oda sorolhatjuk”. Jóslatát azzal támasztotta alá, hogy a szalagtűző bálon úgy táncolt, hogy „ruhájának egyik részét levetette s az egész válla szabadon maradt”, amivel nagyon felhívta magára a figyelmet.

A város előtt zajló diskurzus ezzel nem ért véget, március 12-én egy újabb szemtanú írását közölte a lap, aki megállapította, hogy ugyan egy-két diák csatlakozott a botrányosan táncolókhoz, de csak azért, mert „tetszett nekik a maguk rángatózása”. A szerző újabb adalékkal szolgált az estéhez, mivel éjjel 11 óra után a Kőrisfában is látta a bálon megjelenteket, akik ott is úgy táncoltak, hogy a szórakozni vágyó fiatalokban, a jobb érzésű emberekben megbotránkozást váltottak ki. Szerinte a huligánt elsősorban magatartásából lehet megismerni, mint a diákbálon megjelent társaság tagjait is, akik a modern táncot annyira kifordítva és ízléstelenül járták partnerükkel, hogy ezzel magukra vonták a figyelmet és felháborodást váltottak ki. Ahogy a Kőrisfában is olyan magatartást tanúsítottak, amelyek a huligánokra jellemző. „A diákok nem a modern tánc ellenségei és igazuk van akkor, amikor huligánnak bélyegzik az olyan fiatalokat, akik emberi mivoltukból kivetkőzve megfeledkeznek a társadalmi együttélés szabályairól, akár szórakozásban vagy az élet bármely területén” – vonta meg végül szigorú konklúzióját, egyben a város nyilvánossága előtt zajló levelezést is lezárva.