A történetírás szerint az első Szputnyik fellövésével kezdődött meg bolygónkon az űrkorszak.

A Szputnyik–3 makettje a kalugai Űrhajózástörténeti Múzeumban
Fotó: Wikipédia

A Föld első műholdját 1957. október 4-én Bajkonurból küldték az űrbe a szovjetek, ám alacsony pályája miatt három hónap múlva megsemmisült a légkörben. Nem sokkal az első után még ugyanannak az évnek november 3. napján állították Föld körüli pályára a Szputnyik 2-t, amelynek már utasa is volt, egy hat kilogrammos nőstény terrier, akit Lajka néven ismert meg a világ.

A Szputnyik-3 1958. május 15-én indult útnak és állt alacsony Föld körüli pályára. Ez azt jelenti, hogy az ebben a magasságban szálló műholdak a Föld felszínétől 200 - 2000 kilométer közötti távolságban vannak és körülbelül másfél óra alatt kerülik meg bolygónkat.

A leírások szerint ennek a műholdnak az energiaellátását már részben napelemek biztosították, enyhén kúpos formája volt, hossza 3,57 métert, legszélesebb pontja pedig 1,73 métert tett ki. Azonban a kis mérete ellenére a fémen, illetve a napelemeken megcsillanó napfénynek köszönhetően a Földről szabad szemmel is látható volt. Ahogy például ma is látható a Nemzetközi Űrállomás (ISS) mindazok számára, akik tudják, hogy mikor kerül a fejünk fölé. Ebben egyébként bárkinek segít a NASA, aki regisztrál náluk és megadja tartózkodási helyét, e-mailben minden nap megküldik, hogy mikor és hol lesz hozzá legközelebb.

Visszatérve 1958-ba, a harmadik Szputnyikot Nagykőrösről is észlelték. A Nagykőrösi Híradó július 17-én számolt be rövidhírben arról, hogy Fekete József látta a műholdat, ahogy Lajosmizse felől csillagfényességgel felbukkant, majd Szolnok irányában eltűnt a látóhatáron. Sajnos a nevén kívül pontosabb feljegyzés nincs arról, hogy ki is volt a szemtanú, ki volt az a szerencsés nagykőrösi, aki részese lehetett ennek a három perces látványosságnak. 

A Szputnyik-3 egyébként 692 nap keringés után, 1960. április 6-án égett el a magas légkörbe érve.