Munkácsy Mihály nem járt Nagykőrösön és semmiféle ismert kapcsolata nincs a várossal. Azonban volt egy kőrösi lakos, akinek abban a kivételes szerencsében volt része, hogy személyesen találkozhatott a világhírű mesterrel. Özvegy Papp Lajosné a Nagykőrösi Híradó 1960. január 26-i számában osztotta meg élményeit az olvasókkal.
Sokan, kis túlzással talán mindenki ismeri városunkban Munkácsy Mihály nevét. Azonban csupán egy olyan körösi lakost ismerek, aki személyesen találkozott a világszerte ismert és megbecsült festővel. Özvegy Papp Lajosné, a szentesi polgári leányiskola volt igazgatónője már 91 éves. Az apró szemekben tisztán csillan a visszaemlékezés fénye az 1889. esztendőre. A nagy francia forradalom 100. évfordulója alkalmából rendezett francia világkiállításra Dolinai Gyula, az ifjúsági és fővárosi lapok szerkesztője társasutazást szervezett. Ebben a főként művészekből álló csoportban szerényen részt vett egy tanárképzős növendék, Gonda Juliska, a későbbi Papp Lajosné. A küldöttség felkereste Párizsban Munkácsy Mihályékat. A minden kényelemmel és pompával berendezett lakásban a Munkácsy-házaspár fogadta a honfitársakat. A férfi világfihoz méltóan, a francia grófnő barátságosan fogadta az ismeretlen magyarokat. Uzsonnával kínálták őket, majd tánccal fejeződött be a fogadtatás. Néhányukat az a kitüntetés érte, hogy Munkácsy felvezette őket a külön épületben levő műtermébe és készülő alkotásait talán először ez a kis csoport pillanthatta meg. Néhány nap múlva újra találkozott Gonda Juliska Munkácsyékkal. Párizs egyik kirándulószigetén éppen a művész feleségével beszélgettek franciául, amikor váratlanul feltűnt Munkácsy Mihály. Felesége szeretettel fogadta, néhány lépést tett feléje. A magyar lányka is felállt, hogy átadja a helyét a nagy művésznek. — Maradjon csak kedvesem — szólt Munkácsyné. Egy hölgy soha nem áll fel egy férfi előtt, hogy annak helyet adjon. — Egy Munkácsy azonban kivétel — válaszolta pirulva a kislány. A nagy művész szívesen vette a figyelmességet és nagy békességgel, megértéssel beszélgettek tovább, immár hármasban. Jó néhány év múlva Munkácsy megbízatást kapott, hogy készítse el Honfoglalás című festményét. Hazajött Párizsból és elkerült Szentesre. Magyar és tót típusú arcokat keresett készülő képe számára. Közölte az akkori főispánnal, hogy szeretne elmenni egy magyar gazda lakodalmára. Éppen akkor tartotta esküvőjét Papp Lajosné egyik rokona. Munkácsy ez idő tájban már erősen öregedő, fáradt ember képét mutatta, de még mindig jól beszélt magyarul. A vidám lakodalmas társaságból választotta ki azokat az arcokat, amelyeket halhatatlanná tett a Honfoglalásban.
