Ma már nehéz elképzelni, de a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a játékosok mezeinek számozását először csak az 1954-es svájci világbajnokságon tette kötelezővé. (A sportág története során egyébként itt használtak először csavaros stoplis cipőket is, de nekünk magyaroknak, inkább arról emlékezetes ez a vb, hogy az Aranycsapat a döntőben a várakozásokkal ellentétben kikapott a németektől, ami miatt Budapesten zavargás tört ki, a játékosok kénytelenek voltak már Tatabányán leszállni a vonatról.)

A könnyebb azonosítás kedvéért természetesen a kötelezővé válás előtt is számozták a labdarúgókat, a szakirodalom szerint első alkalommal az 1928. augusztus 25-én rendezett Arsenal - Sheffield Wednesday angol bajnokin futottak ki így a játékosok. Ezt követően vált általánossá, hogy 1-től 11-ig kapnak számot a focisták az elfoglalt pozíciójuk szerint, az 1-es a kapus volt, a sor végén pedig 11-essel a balszélső.

A nemzetközi előíráshoz igazodva egy idő után a Magyar Labdarúgó Szövetség is megkövetelte a számozást, ám a Nagykőrösi Kinizsinél ezt nem vették figyelembe és az NB III-ban szereplő csapatunk rendszeresen jelöletlen mezben lépett pályára. Minderre 1958. szeptember 4-én figyelmeztette az illetékeseket egy olvasói levél a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi oldalán.

A szerző a Népsport az évi augusztus 11-i számát idézte: „Hogy milyen fontossága van a számozásról szóló FIFA-határozatnak, el kell mondani, hogy ha egy csapat (bármilyen osztályban) számozás nélkül állítja ki játékosaikat, ez a szabálykönyv szerint óvási alap lehet”. Úgy gondolom, jó lesz mielőbb cselekedni, mert már kezdődik a labdarúgó-bajnokság és sok múlhat ilyen apró dolgon is – zárta aggódó levelét az olvasó, aki nem más volt, mint az akkor 21 éves fiatal sportbarát tanyai tanító, Sulyok Zoltán. Neve később az egész városban ismertté vált, hiszen Nagykőrös fáradhatatlan krónikásaként évtizedeken keresztül tudósított a helyi lapokon keresztül a város sporteseményeiről. Rövid betegség után 2005-ben hunyt el. 

FOTÓ: Az Aranycsapat Nagykőrösön. A Lengyelország ellen készülő "A" válogatott - Nagykőrösi Kinizsi mérkőzést 1956. július 4-én, szerda délután játszották városunkban 5 ezer néző előtt! (Játékvezető: Tihanyi Lajos) A félidőben már 0-8 arányban vezettek Puskásék, de a második játékrészben lőtt további négy góljukra két szépítő válasza is volt a Kinizsinek. Góllövők: Czibor (4), Kocsis és Budai (3-3), Puskás (2), illetve a kőrösiek részéről a két gólszerző Bakonyi és Füzér volt. Forrás: El Nagy Zoltán: Nagykőrös sportja - Az elmúlt 100 év c. könyve.